Vannak mondatok, amelyek első hallásra ártalmatlannak tűnnek.
„Anya főz.”
„Apa pénzt keres.”
„A fiúk szerelnek.”
„A lányok rendesebbek.”
„Apa nyírja a füvet.”
„A fiúk nem sírnak.”
„A lányok nem olyan műszaki beállítottságúak.”
Sokan ezeket csak hétköznapi megfigyeléseknek gondolják. Viszont tudnunk kell: amit az iskola és a család újra és újra kimond, megmutat, elvár vagy természetesnek állít be, az nem csaktükrözi a világot, hanem formálja a gyerekek gondolkodását. Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen szerepeket erősít.
A sztereotípia nem ártatlan mondat
A társadalmi sztereotípia leegyszerűsítő állítás. Azt sugallja, hogy valakihez azért illik egy szerep, viselkedés vagy pálya, mert fiú vagy lány, nő vagy férfi. A gond nem azzal van, ha egy családban valóban anya főz gyakrabban, vagy apa nyírja a füvet. A gond ott kezdődik, amikor ebből szabály lesz, amikor a gyerek azt tanulja meg, ez így helyes, ez így természetes, ettől eltérni furcsa. Pedig egy gyereknek nem azt kellene megtanulnia, hogy mi való a fiúknak és mi való a lányoknak, hanem azt, hogy mire képes, mi érdekli, miben fejlődhet, milyen emberré szeretne válni.
A gyerek nagyon korán tanulja meg ezeket a mintákat
A kutatások szerint a nemi szerepekről szóló elképzelések már egészen kisgyermekkorban formálódnak. A gyerekek figyelik, ki mit csinál otthon, az óvodában, az iskolában, a mesékben, a tankönyvekben, a reklámokban. Azt is figyelik, mire kapnak dicséretet. Ha a fiút mindig azért dicsérjük, mert bátor, erős és ügyesen szerel, a lányt pedig azért, mert szép, segítőkész és rendes, akkor nemcsak visszajelzést adunk, határokat is húzunk. A kutatásokban is hangsúlyosan megjelenik, hogy a sztereotípiák korán beépülhetnek a gyerekek önképébe, érdeklődésébe, tantárgyválasztásába és későbbi pályaelképzeléseibe. Vagyis nem mindegy, milyen üzenetekkel találkoznak nap mint nap az iskolában.
Nem csak a lányoknak árt
Sokszor úgy beszélünk a nemi sztereotípiákról, mintha ez kizárólag a lányok problémája lenne, de nem az. A lányokat gyakran a matematika, a műszaki területek, a vezetői szerepek vagy a „nagyon okos” szerepek felől bizonytalanítják el. A fiúkat közben sokszor az olvasástól, az érzelmek kifejezésétől, a gondoskodástól vagy a segítségkéréstől távolítják el. A fiúk nem sírnak mondat például nem erőt ad, hanem elvesz egy fontos emberi lehetőséget: az érzelmek vállalását.
Az ez lányos vagy ez fiús címke pedig sokszor nem motivál, hanem dobozba zár. A gyerek nem azt kérdezi meg magától, hogy érdekel-e ez engem?, hanem azt, hogy szabad-e ez nekem?
Az iskola könnyen felerősítheti a mintákat
Az iskola sokszor nem szándékosan erősíti a sztereotípiákat (néha igen). Nem rosszindulatból történik, hanem megszokásból.
Például amikor:
a fiúkat küldjük a nehezebb tárgyakért,
a lányokat kérjük meg a díszítésre, rendrakásra,
a technikai feladatokat inkább fiúknak adjuk,
a gondoskodó, segítő szerepeket inkább lányokra bízzuk,
a tankönyvi példákban apa dolgozik, anya főz,
a pályaorientációban a mérnök férfi, az óvodapedagógus nő.
Ezek apróságnak tűnnek, de sok apró jelzésből áll össze a gyerek fejében az a kép, hogy neki hol van helye a világban.
Nem egyformaságot kell tanítani
Fontos tisztázni: a sztereotípiák lebontása nem azt jelenti, hogy minden gyerekből ugyanazt akarjuk csinálni. Akkor lesz baj, ha ezt kötelező mintaként adjuk tovább. A cél nem az lenne, hogy eltöröljük a különbségeket, hanem az, hogy ne előre kiosztott szerepek alapján döntsük el, mire képes egy gyerek. A gyereknek joga van ahhoz, hogy kipróbálja magát többféle helyzetben: alkotásban, gondoskodásban, vezetésben, technikában, mozgásban, érvelésben, problémamegoldásban.
Mit tehet a pedagógus?
A változás nem feltétlenül nagy programokkal kezdődik. Sokszor elég, ha tudatosabban figyelünk a saját mondatainkra és a tanórai helyzetekre. Nagyon jó gyakorlat lehet a szerepek forgatása csoportmunkában. Egyszer mindenki lehet jegyző, szóvivő, eszközfelelős, szervező, időfigyelő, technikai felelős. Így nem a nemük, hanem a tanulási helyzet határozza meg, mit gyakorolhatnak. Az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy tágítsa a gyerekek lehetőségeit. Ne azt tanítsa meg, hogy „neked ez való”, hanem azt, hogy „ezt is kipróbálhatod”. A társadalmi sztereotípiák erőltetése az iskolában nem a gyerekek érdekét szolgálja.
Források
A bejegyzés az OECD-, UNESCO-, UNICEF- és tudományos kutatási forrásokra támaszkodik.